Zsoltárok 2
Miért dühösködnek a pogányok,
Milyen hiábavalóságot
Terveznek a népek?
A föld királyai összegyűlnek
A fejedelmek együtt tanácskoznak
Az Örökkévaló ellen
És az Ő felkentje ellen, mondván:
“Szaggassuk le a bilincseiket,
És tépjük le a köteleiket!”
Az egekben lakozó neveti,
Az Örökkévaló megcsúfolja őket.
Majd szól nekik haragjában,
Így rettenti meg őket:
“Én kentem fel
Az Én királyomat a Sionon,
Az Én szent hegyemen!”
Törvényül hirdetem:
Az Örökkévaló mondta nekem:
“Én fiam vagy Te;
Fiammá tettelek ma Téged.
Kérjed tőlem s odaadom Neked
A pogányokat örökségül,
S birtokodul a föld határait.
Összetöröd őket vasvesszővel;
Szétzúzod őket, mint cserépedényt.”
Azért, királyok,
Legyetek eszesek,
És okuljatok földnek bírái!
Szolgáljátok az Örökkévalót
Félelemmel,
És örüljetek reszketéssel.
Csókoljátok a Fiút,
Hogy meg ne haragudjon,
És el ne pusztuljatok az úton,
Mert hamar felgerjed haragja.
Boldogok mindazok,
akik Benne bíznak!
Zsoltárok 2 - Narratív Összefoglaló
A megváltás terve a 2. zsoltárban egy összeesküvést fed fel. A föld királyainak és bíráinak van egy terve arra hogyan szabaduljanak meg az Örökkévalótól és a Felkentjétől, a Megváltótól. Itt található az első konkrét utalás arra, aki a megváltás tervének végrehajtója. A föld királyai és bírái között, a megváltás terve egy korlátozás, amit el kell taszítani, és össze kell törni (Zsoltárok 2:3).
Mi a probléma? A föld bírái nem szeretik az örök élet feltételét: az engedelmességet. Ehelyett ők egy olyan életet akarnak élvezni, amely az Örökkévaló jól körülhatárolt, életfenntartó útjának törvényétől mentes. Olyan életre vágynak, ami távol van az Ő szabályaitól. A zsoltár azzal kezdődik, hogy hiábavalóságként írja le az erőfeszítéseket a megváltás tervének eltérítésére (Zsoltárok 2:1). Olyan abszurd ez az összeesküvés, hogy a zsoltáríró ezt írja, "Az egekben lakozó neveti" (Zsoltárok 2:4). Isten nevet rajtuk.
Miután Isten befejezte a nevetést ezen a hiábavaló összeesküvésen, felgerjed haragja. Az örökös törvény bizonyossága által, Isten elrendeli, hogy a Megváltó, Isten felkentje (Zsoltárok 2:2), nem csak a Sionon Király (Zsoltárok 2:6), de Isten Fia is (Zsoltárok 2:7). Itt láthatjuk megnyilatkozni, hogy a megváltás tervének kivitelezése egy szoros közreműködés Isten és az Ő Fia között. Ez a bensőséges Apa-Fia kapcsolat a kerete a terv teljesítésének. Mint egy szerető, nagylelkű apa, megengedi a fiának, hogy kérjen, amit szeretne, megadja neki. Így az Örökkévaló megígéri Fiának, hogy le fogja győzni a pogányokat, akik összegyűltek ellene. Azt mondja a Messiásról: "Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket, mint cserépedényt" (Zsoltárok 2:9).
A zsoltár egy felhívással zárul a föld királyaihoz és bíráihoz. "Legyetek eszesek" (Zsoltárok 2:10) Az élet ösvénye mintegy az Örökkévaló felé és a Megváltó, az Isten Fia felé tanúsított alázatban és szolgálatban mutatkozik meg. Nyitottnak kell lenniük Isten tanítására, és útjának követésére. Bármi, ami ennél kevesebb, a Megváltó nagy haragjának felgerjedését eredményezi (Zsoltárok 2:12). A föld királyai és bírái, még egy szövetségként sem érnek fel Isten Fiához. Ha kitartanak az összeesküvésükben, a jutalmuk örök halál lesz, mert elvesznek az úton (Zsoltárok 2:12). Ezzel ellentétben "Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak" (Zsoltárok 2:12). Azok, akik bíznak Isten Fiában, boldogok.
