Zsoltárok 5
A karmesternek a nehilótra [fúvós hangszer], Dávid zsoltára.
Örökkévaló,
Figyelj szavamra;
Értsd meg az én sóhajtásomat!
Ügyelj kiáltásom szavára,
Királyom, Istenem;
Mert Hozzád imádkozom!
Örökkévaló,
Jó reggel
Hallgasd meg az én szómat;
Jó reggel
Készülök Hozzád és várlak.
Mert nem olyan Isten vagy Te,
Aki hamisságban gyönyörködnél; Nem lakhat Nálad gonosz.
Nem állhatnak meg
Szemed előtt a kevélyek,
Gyűlölsz Te minden gonosztevőt.
Elpusztítod, akik hazudnak;
A gyilkos és álnok embert utálja
Az Örökkévaló.
Én pedig a Te nagy kegyelmedből
Házadba mehetek;
Örökkévaló, leborulok
Szent templomodban,
Mert mélyen tisztellek Téged.
Örökkévaló, vezess
A Te igazságodban
Az ellenségeim miatt;
Egyengesd előttem az utadat!
Mert nincsen szájukban igazság,
Belsejük csupa romlottság;
Nyitott sír az ő torkuk,
A nyelvükkel hízelegnek.
Kárhoztasd őket, ó Isten;
Essenek el saját tanácsaik által; Taszítsd el őket sok vétkük miatt, Mert fellázadtak ellened.
De majd örülnek mindnyájan,
Akik Benned bíznak;
Mindörökké vigadjanak,
Mert Te megoltalmazod őket,
És örvendeznek Benned,
Akik szeretik a Te nevedet.
Mert Te, Örökkévaló,
Megáldod az igazat,
Körülveszed a Te jóvoltoddal,
Mint egy pajzzsal.
Zsoltárok 5 - Narratív Összefoglaló
Az 5. zsoltárban mintha Dávid bensőséges gondolatait olvashatnánk, amint Isten házába, templomába készülődik (Zsoltárok 5:4, 8). Az Örökkévalóhoz imádkozik, miközben arról gondolkodik kik állhatnak meg Isten előtt, miért megy Isten házába, hogyan válaszol az Ő kegyelmére, mások hogyan válaszolnak az Ő kegyelmére, és hova fog vezetni a választásuk. Az ima által felkészíti a szívét, arra, hogy a megfelelő lélekkel jelenjen meg az Örökkévaló templomában, és Hozzá kiált kora reggel. Az imádsága nem békés, a felkavart szívével és gondolataival járul az Örökkévaló elé imában (Zsoltárok 5:2-4).
Amint vigyázó szívvel Istenre néz, felismeri, hogy a gonoszok távol vannak az Örökkévalótól, Ő nem tud a bűnnel együtt lakozni, és végül eltörli azt, és azokat, akik azt az utat választják (Zsoltárok 5:5-7). Nincs sok reménységünk. Vagy mégis? Dávid arról ír, hogy ő Isten közelségére vágyik, arra, hogy Ő vele lehessen. De hogyan lehet ez? “A te kegyelmed sokaságából” (Zsoltárok 5:8). Az Örökkévaló kegyelme az oka annak, hogy Dávid Isten házába mehet. Dávid, Izráel királya elismerte az Örökkévaló örökös királyi jogát. Neki van egyedül hatásköre arra, hogy a jó és gonosz között ítéljen (1Mózes 3:22), mint igaz Király (Zsoltárok 5:3). De Ő nem, mint egy zsarnok, hanem mint egy kegyelmes Atya gyakorloja ezt a hatalmát. Az ahogyan az Örökkévaló Dáviddal bánt, Dávidot alázatra és mélységes tiszteletre indította. Belehelyezte a vágyat arra, hogy az Ő igazságát kövesse (Zsoltárok 5:8-9). Ez azt is jelentette, hogy Dávid sem gyönyörködött a hamisságban, inkább bántotta őt ez. Arra vágyott, hogy Isten vessen véget a gonoszságnak és azoknak, akik Isten ellen lázadnak (Zsoltárok 5:10-11).
A megváltás tervét sok szemszögből fellelhetjük ebben a zsoltárban. Láthatjuk a két különböző utat, amit választhatunk, és hogy ezek hová vezetnek. De arra az okra is vethetünk egy pillantást ebben a bizalmas imában, hogy mi teszi az igazakat különbözővé a gonoszoktól. A különbség abban van, ahogyan az Örökkévaló hatalmas kegyelmére válaszolnak. Az egyik csoport Istent féli, szereti az Ő nevét, így Őt imádja; míg a másik csoport lázad Ellene, a maga tanácsát követi; így nem tud Isten előtt megállni. A gonoszok bár lehet szenvedést okoznak az igazaknak, de az igazaknak van okuk az örömre. Az Örökkévaló megáldja és megvédi őket. (Zsoltárok 5:12-13) Kedves Olvasó, te hol látod Isten kegyelmének sokaságát a saját életedben? És milyen választ fogsz adni erre?
