Zsoltárok 9
Dicsérlek, ó Örökkévaló,
Teljes szívemmel,
Hirdetem minden Te csodatettedet.
Örülök és örvendezek Benned,
Zengedezem, ó Magasságos,
A Te nevedet.
Hogy ellenségeim
Meghátráltak, elbuktak
És elvesztek a Te orcád előtt;
Hogy véghezvitted
Ítéletemet és ügyemet:
Az ítélő-székben ültél,
Mint igaz bíró.
Megdorgáltad a pogányokat,
Elvesztetted a gonoszt:
Nevüket mindörökre kitörölted.
Az ellenség megszűnt,
Elpusztult örökre;
És a városoknak,
Amiket feldúltál
Még az emlékezetük is
Elveszett.
Az Örökkévaló pedig
Örökké trónján ül,
Elkészítette az ítéletre
Az Ő székét.
És megítéli a világot
Igazsággal,
Törvényt tesz népeknek
Méltányosan.
És az Örökkévaló lesz
Az elesettek kővára,
Kővár a szükség idején.
Azért Te benned bíznak,
Akik ismerik a Te nevedet;
Mert nem hagytad el,
Ó Örökkévaló,
Azokat, akik keresnek Téged.
Zengjetek, zengjetek az Örökkévalónak,
Zengjetek annak, aki a Sionon lakozik;
Hirdessétek a népek között tetteit.
Mert számon kéri a kiontott vért,
Megemlékezik róluk,
Nem felejtkezik el
A szegények kiáltásáról.
Könyörülj rajtam,
Ó Örökkévaló!
Lásd meg nyomorúságom,
Amely gyűlölőim miatt van,
Aki felemelsz a halál kapuiból;
Hogy hirdessem
Minden dicséretedet
Sion leányának kapuiban;
Hadd örvendjek szabadításodban.
Belesüllyedtek a pogányok
A verembe, amit ástak;
A hálóban, amit elrejtettek,
Megakadt a lábuk.
Megismertette magát
Az Örökkévaló,
Ítéletet hozott;
A gonoszt saját kezének műve
Ejjtette el.
Higgajon. Szela.
A sírba jutnak a gonoszok,
Oda minden nép,
Amely elfeledkezik Istenről.
Mert a szegény
Nem lesz végképp elfelejtve,
Az elesettek reménye
Sem vész el örökre.
Kelj fel, ó Örökkévaló,
Ne uralkodjon el az ember;
Ítéltessenek meg
A pogányok Te előtted!
Rettentsd meg őket,
Ó Örökkévaló;
Tudják meg a pogányok,
Hogy ők halandó emberek,
Tudják meg, hogy
Halandó emberek ők!
Szela.
Zsoltárok 9 - Narratív Összefoglaló
A 9. zsoltárban szereplő megváltás terve Isten ítéleti trónjára központosul (Zsoltárok 9:4). A kegyelmi próbaidő minden embernek megadatik, de amikor ez az idő letelik, Isten „számonkérést” hajt végre, és végrehajtják ítéleteit (Zsoltárok 9:13). Az igazak igaznak lesznek nyilvánítva Isten előtt (Zsoltárok 9:5), míg a gonoszok elbuknak és elvesznek (Zsoltárok 9:4). Az Örökkévaló számonkérése akkor történik, amikor az Örökkévaló lejön, hogy megvizsgálja az élőket, és az Ő szent „orcája” az embereknél lesz (Zsoltárok 9:4). Az Örökkévaló igazságosan és méltányosan fog bánni az emberekkel az ítéletben (Zsoltárok 9:9).
Az ítélet megtapasztalásakor a gonoszoknak szembe kell nézniük Isten feddésével és végső pusztításával (Zsoltárok 9:6-7), azoknak, akik elfelejtették Istent (Zsoltárok 9:18). Ugyanakkor Isten nem feledkezik meg népéről, hanem megemlékezik róluk, és igaz ítéletet szolgáltat nekik; olyat, aminek örülhetnek (Zsoltárok 9:2-5). Ezekre az emberekre gyakran “igazként” utalunk. Ebben a zsoltárban Dávid „nyomorultnak” (Zsoltárok 9:10, 19) és „szegénynek” (Zsoltárok 9:13, 19) nevezi őket [fordítói megjegyzés: az angol KJV fordításban így nevezi őket: „elnyomott” (Zsoltárok 9:9), „alázatos” (Zsoltárok 9:12), „szegény” (Zsoltárok 9:18) és „rászoruló” (Zsoltárok 9:18)]. Azt is írja, hogy ők ismerik az Ő nevét, ezért Benne bíznak (Zsoltárok 9:11); és Ő hozzá mennek (Zsoltárok 9:11), így kiáltanak: „Könyörülj rajtam, Uram [Örökkévaló]!” (Zsoltárok 9:14).
A fókuszuk és a dicséretük nem arról szól, amit csináltak. Az Örökkévalóra, az Ő nevére és csodálatos tetteire összpontosítanak (Zsoltárok 9:2, 3). Már jóval ez előtt felismerték, hogy ők „halandó” emberek (Zsoltárok 9:21), és sebezhető állapotukban Istenhez fordultak, hogy kőváruk legyen (Zsoltárok 9:10). Bíztak abban, hogy az Örökkévaló kielégíti és gondoskodik minden szükségletükről és lelki szegénységükről (Zsoltárok 9:19). Ők teljesen Rá támaszkodnak. Ezért örülhetnek majd és dicsérhetik az Örökkévalót az ítélet napján. Isten adja, hogy mi is azok között legyünk, akik teljes szívből dicsérik Őt, és csodálatos tetteiről beszélnek (Zsoltárok 9:2).
