Zsoltárok 1
Boldog ember az,
Aki nem jár
Gonoszok tanácsán,
Nem hallgat rájuk,
Bűnösök útján
Meg nem áll,
És nem ül rá
Csúfolódók székére.
Hanem az ÚR, az Örökkévaló
Törvényében gyönyörködik,
Éjjel és nappal,
Arról elmélkedik.
És olyan lesz,
Mint a folyóvíz mellett a fa,
Termő gyümölccsel,
Zöld levéllel,
Virágzik minden,
Amit tesz.
De nem úgy a gonoszok,
Hanem, mint pelyva,
Amit szétszór a szél.
Ezért nem állhatnak meg
A gonoszok az ítéletben,
Sem a bűnösök
Az igazak gyülekezetében.
Mert tudja az Örökkévaló
Az igazak útját,
De a gonoszok útja
Semmibe vész.
Zsoltárok 1 - Narratív Összefoglaló
A megváltás tervét az 1. zsoltár egy erőteljes ígérettel nyitja meg: "Boldog ember az" (Zsoltárok 1:1). A Zsoltárok nyitó szava a "boldog". A boldogság, áldás gondolata a kezdetektől jelen volt, már a teremtésnél találkozunk vele (1Mózes 1:22, 28; 2:3). Áldott boldogság az a tapasztalat, hogy az emberiség arra lett teremtve, hogy betöltse a földet, és uralkodjon azon. Ez az az ajándék, amelyet Isten az Ő gyermekeinek adományozott a kezdetben. Mielőtt a dicsőítés egy másik szavát énekelnénk, már az elején eljuthatunk arra a felismerésre, hogy Isten szeretné helyreállítani az Ő népét. A megváltás terve Isten terve, hogy gyermekeit újra áldottnak, boldognak nyilváníthassa.
Boldog az, aki Isten útját követi. Az igaz ember olyan, mint egy gyümölcsöző fa, amit a folyóvíz mellé ültettek. Ott gyökerezik. Állandó kapcsolatban van az élet forrásával: a vízzel. A gyümölcsöző fa olyan tápanyagot kap, ami a vízzel és földdel való élő kapcsolatból jön. A zsoltáríró ezt a képet a természeti világból, mint egy metaforát használja az igazak jellemzésére, akik folyamatosan Isten törvényén időznek.
Állítsuk ezt szembe a gonoszokkal, bűnösökkel és csúfolódókkal. Ők nem tisztelik Isten törvényét. Olyanok, mint a "pelyva", könnyű, hasznosíthatatlan végterméke a búzának, amit a szél könnyen elfúj. Az ő végső sorsuk a számkivetettség. Amikor az ítélet ideje eljön, az ő ügyük reménytelen. Megvolt a lehetőségük az életben, hogy Isten törvényéről tanuljanak, és az által éljenek, de ők megvetették azt. Ez a zsoltár előrevetíti azt a napot, amikor Isten összegyűjti az összes embert. Azon a napon világos lesz a különbség: az áldottak az egyik oldalon, a gonoszok a másik oldalon lesznek. Az igazak együtt állnak egy gyülekezetben, míg a gonoszoknak nem sikerül megállni az ítéletben.
A zsoltár következtetése "tudja az Úr [Örökkévaló] az igazak útját" (Zsoltárok 1:6). Ez azért van így, mert Ő a szerzője annak az útnak. Az Ő törvénye (Tóra) az élethez vezető út felé mutat. Az igazak folyamatosan ezen gondolkodnak, és nekik ott van az örök élet ígérete. Az ő végső sorsuk, hogy áldottak, boldogok legyenek. Ugyanígy igaz, hogy a gonoszok egy nap elvesznek. Az ő útjuk végül a halálra vezet. A megváltás terve az 1. zsoltárban két út végső állomását fedi fel: az egyik életre vezet, és áldott; a másik halálra vezet, és átkozott. Te melyik utat fogod választani?
