Zsoltárok 3
Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor.
Örökkévaló!
Mennyire megsokasodtak
Ellenségeim!
Sokan támadnak rám!
Sokan mondják
Az én lelkem felől:
Nincs számára segítség Istennél,
Szela.
De Te, ó Örökkévaló!
Pajzsom vagy nekem, dicsőségem,
Az, aki felmagasztalja
Az én fejemet.
Hangosan kiáltottam
Az Örökkévalóhoz,
És Ő meghallgatott engem
Az Ő szentsége hegyéről.
Szela.
Én lefekszem és elalszom;
Felébredek,
Mert az Örökkévaló
Támogat engem.
Nem félek
Sok ezernyi néptől sem,
Amely köröskörül
Felállott ellenem.
Kelj fel Örökkévaló,
Tarts meg engem Istenem,
Mert Te verted arcul
Minden ellenségemet;
A gonoszok fogát összetörted.
Az Örökkévalóé a szabadítás;
Legyen a Te népeden
A Te áldásod.
Szela.
Zsoltárok 3 - Narratív Összefoglaló
A megváltás terve a 3. zsoltárban egy összeesküvést tár fel a királyi családon belül. A király fia összeesküvést sző, hogy apját letaszítsa a trónról, és helyette uralkodjon. Dávid, a zsoltár szerzője, a király, aki a saját fiától, Absolontól menekül.
Absolon többrétegű összeesküvése Dávid megbuktatására nagyon mély volt. Először is, Absolon összegyűjtött egy katonai erőt "szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak" (2Sámuel 15:1). Továbbá mindenkit feltartóztatott, aki egy vitatott ügyben ítéletet kért a királytól. Absolon azt a képet festette, mintha Dávidnak nem sikerült volna az igazságszolgáltatásra megfelelő embert kineveznie, de ha Absolon lenne erre a szerepre kinevezve, igazság uralkodna (2Sámuel 15:3, 4). Ilyen módon Absolon "az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri" (2Sámuel 15:6). Absolon félrevezető kérésének következő rétege az volt, hogy Hebronba menjen egy fogadást teljesíteni. Valójában királlyá tették itt (2Sámuel 15:7-10). Hebron volt az a hely, ahová korábban Isten elküldte Dávidot, hogy királlyá tegyék ott (2Sámuel 2:1-4). Az utolsó réteg Absolon elhívása volt Akhitófel, Dávid tanácsosa felé, hogy tanácsot adjon (2Sámuel 15:12). Ezen rétegek kereszttüzében Dávid azt írja, "Uram [Örökkévaló]! mennyire megsokasodtak ellenségeim!" (Zsoltárok 3:2). Dávid, a jogos király, elmenekül, hogy máshol keressen menedéket. Minden arra mutat, hogy Isten elvetette őt. Végül is, Nátán próféta megjövendölte a Dávid házából jövő felkelést, mint egy következményt Dávid bűnéért, amikor elvette Bethsabét, Dávid egyik hűséges katonájának, Uriásnak feleségét (2Sámuel 12:10, 11). Hogyan várhatott volna Dávid bármiféle segítséget Istentől?
Mégis, amikor Dávid Istenhez kiáltott, Isten meghallgatta kiáltását (Zsoltárok 3:5). Dávid ezzel az áldott gondolattal feküdt le, aludt el és kelt fel, mert Isten tartotta fenn életét (Zsoltárok 3:5). Amikor a király elleni összeesküvés elnyelte a nemzetet, Dávid nem félt. Ahelyett így kiáltott "Kelj fel Uram [Örökkévaló], tarts meg engem Istenem" (Zsoltárok 3:8). Itt van a mi reménységünk a megváltás tervében. Amikor egy király, aki a házasságtörés bűnével vétkes, de megbánja, Isten meghallgatja kiáltását. Habár a bűnének megjövendölt következménye követi őt, mégis Isten egy pajzs (Zsoltárok 3:4), amely megvédelmezi a bűnbánó királyt a pusztító erőktől. Hogyan lehetséges ez? Mert az Örökkévalóé “a szabadítás" (Zsoltárok 3:9) Ez a mi reménységünk.
