Zsoltárok 4

A 4. zsoltárban található megváltás terve magasra emeli Isten igazságosságának mértékét. Itt van az igazságosságnak az a nagy mércéje, amely különbséget tesz az „emberek fiai” (Zsoltárok 4:3) és az „Istennek fiai” (1Mózes 6:2) között. De közvetlen szemszögből láthatjuk ezt a témát megmutatkozni. A zsoltár elején és végén Dávid Istenhez szól. Közben az „emberek fiait” szólítja meg (Zsoltárok 4:3).

Dávidot nyugtalanítja az igazságtalan emberek cselekedete, és azt kérdezi tőlük: „Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot?" (Zsoltárok 4:3). Tanácsokkal látja el őket: „Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok!” (Zsoltárok 4:5); „Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban [Örökkévalóban]” (Zsoltárok 4:6). Ez a tanács arra a tanácsra hasonlít, amelyet Káinnak kellett volna követnie, amikor testvérével, Ábellel áldozatokat mutattak be Istennek.

Az 1Mózes 4. fejezetében Káin áldozatát Isten elutasítja, mivel a véresáldozat helyett a föld gyümölcseiből mutatott be Istennek áldozatot. Ugyanakkor Ábel áldozatát elfogadta, aki bűnéért egy bárányt áldozott fel, az Örökkévaló igazságára támaszkodva. Ábel áldozatát azért fogadta el Isten, mert Ábel felismerte, hogy megtérésre van szüksége, így engedelmes volt az Örökkévalónak, az Ő szavában bízott, nem pedig a saját igazságában. Annak ellenére, hogy Káin haragudott Istenre, és irigy volt Ábelre, valamint a nem megfelelő áldozatot mutatta be az Örökkévalónak, mégsem kellett volna törvényszerűen bűnbe esnie. Káinnak lehetősége volt a megtérésre, és új áldozatot bemutatni az Örökkévaló előtt. De Isten figyelmeztette, ha hagyná, hogy a bűn magja gyökeret verjen és kifejlődjön a szívében, úgy annak szolgája lesz (1Mózes 4:7). Ahogyan Isten kommunikált Káinnal, és azt kívánta tőle, hogy változtasson útjain, és ugyanúgy ahogyan ebben a zsoltárban Isten Dávidon keresztül próbált kommunikálni korának embereivel, úgy ma is megtérésre hív minket Isten.

Csak az Örökkévaló változtathatja a nyomorúságot örömre, a szégyent dicsőségre, a bűnösöket pedig igazzá. A megígért vége Isten igaz népének az Örökkévalóba vetett teljes bizalom, amely biztonságot ad egész életünkön át, még a halál ellenére is (Zsoltárok 4:9). Így áldozzunk az igazság áldozatával, bízva az Örökkévaló irgalmasságában. Ő kész megbocsátani nekünk. Bízzunk az Ő igazságosságában, hogy megáldhasson minket.