Zsoltárok 7
Dávid siggajonja, amelyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.
Örökkévaló, én Istenem,
Benned bízom;
Oltalmazz meg engem
Minden üldözőmtől,
És szabadíts meg engem,
Hogy szét ne tépje,
Mint oroszlán a lelkem,
Szét ne szaggassa,
Ha nincsen szabadító.
Örökkévaló, én Istenem,
Ha cselekedtem ezt,
Ha hamisság van az én kezeimben,
Ha gonoszszal fizettem jóakarómnak,
S kifosztottam
Ok nélkül való ellenségem:
Akkor ellenség üldözze lelkemet
S érje el s tapodja földre éltemet,
Sújtsa porba
Az én dicsőségemet.
Szela.
Kelj fel, Örökkévaló,
A Te haragodban,
Emelkedjél fel
Ellenségeim dühe ellen;
Serkenj fel mellettem,
Szolgáltass igazságot nekem!
S népek gyülekezete
Vegyen körül Téged,
Felettük térj vissza
A magasságba.
Az Örökkévaló ítéletet tart
A népek felett.
Ítélj meg engem, ó Örökkévaló,
Igazságom
És ártatlanságom szerint!
Vess véget, kérlek,
A gonoszok gazságának,
És erősítsd meg az igazat;
Mert az igaz Isten vizsgálja meg
A szíveket és a bensőket.
Az én pajzsom az Istennél van,
Aki megszabadítja
A tiszta szívűeket.
Igaz bíró az Isten;
És olyan Isten,
Aki minden nap haragszik.
Ha meg nem tér a gonosz,
Saját kardját élesíti,
Kézívét felvonja
És felkészíti azt.
Pedig őt találja el a halálos fegyver,
A tüzes nyilak, amiket készít.
Ímé, ha hamisság fogan meg benne,
Nyomorúságot hordoz,
És hazugságot szül.
Gödröt ás és mélyre vájja azt;
De beleesik a verembe,
Amit csinált.
Forduljon vissza a fejére az,
Amit elkövetett,
És szálljon saját fejére
Az ő erőszakossága.
Dicsérem az Örökkévalót
Az Ő igazsága szerint,
És éneklek
A felséges Örökkévaló nevének.
Zsoltárok 7 - Narratív Összefoglaló
A 7. zsoltárban található megváltás terve egy királyságon belüli összeesküvést tár fel, és alapelveket találhatunk arról, hogyan nézzünk szembe az ellenség támadásaival. Dávid, a zsoltár szerzője konkrétan felfedi ellensége, a benjáminita Kús nevét.
Nem sokat tudunk róla bizonyossággal a Bibliából, de az a tény, hogy benjáminita volt, és Dávid ellensége, aki hamisan beszélt Dávid ellen, némi támpontot adhat nekünk. Saul király egyik közeli tanácsadója lehetett (1Sámuel 22:7). Saul, aki maga is benjáminita volt (1Sámuel 10:21), erősen bízott saját törzsének tagjaiban, rájuk támaszkodott útmutatásért és bölcsességért. Saul királyhoz hasonlóan (1Sámuel 18:9) ők is irigyelték Dávidot. Amikor Dávid Isten ereje által megszabadította Izráelt, (1Sámuel 18:7) a király tanácsa gonosszal jutalmazta ezt (Zsoltárok 7:5). De ez a helyzet túlmutat egy személyes konfliktuson Dávid és egy bizonyos benjáminita között. A korokon átívelő küzdelmet ábrázolja a Messiás és Sátán között.
Dávid az „oroszlánhoz” hasonlítja ellenségeit (Zsoltárok 7:3), és felismeri tehetetlenségét, ezért Istenhez kiált. Ha nem kap segítséget, élete halállal végződik (Zsoltárok 7:2-3). De itt jön a segítségére a megváltás terve, és itt jöhet a mi segítségünkre is. Isten utat készített az ellenség kezéből való szabadulásra, és Dávid teljes bizalmát az Örökkévalóba helyezte, hogy megszabadítsa őt az üldözőitől: „Az én paizsom az Istennél van, aki megszabadítja az igazszívűeket” (Zsoltárok 7:11).
Dávid a szabadítás mellett, ítéletet is kér Istentől (Zsoltárok 7:7-12), mert „Isten igaz bíró” (Zsoltárok 7:12). A küzdelem nem csak emberek között zajlik, így egyedül Istennek van hatalma arra, hogy a gonoszságot végleg megszüntesse (Zsoltárok 7:10). Ezen a színtéren zajlik az igazi csata. Isten az egyetlen, aki méltányosan és igazságosan megjutalmazhat minden embert döntései szerint, aszerint, ami a szívében és bensőjében van, irgalommal és bosszúval (5Mózes 32:43; Zsoltárok 7:10). A gonoszok végül a saját helytelen döntéseik és tetteik miatt esnek el (Zsoltárok 7:13-17).
Isten a mi pajzsunk és bíránk. Ez lehet a szilárd reménységünk, amikor ellenség támad ránk. Isten ezt kínálja nekünk a félelem és a halál helyett. Dicsérjük „az Urat [Örökkévalót] az ő igazsága szerint” (Zsoltárok 7:18) és énekeljünk “a felséges Úr [Örökkévaló] nevének” (Zsoltárok 7:18) az irántunk tanúsított hatalmas és csodálatos tetteiért.
